Határtalanul – erdélyi élménybeszámoló
Pályázati azonosítók: HAT-KP-1-2022/1-001301 és HAT-KP-1-2022/1-001298
2023. május 31. – június 5. között a Határtalanul 2022. pályázat elnyerésével iskolánk két hetedikes osztályával részt vettünk egy felejthetetlen erdélyi utazáson.
Május 31-én, szerdán reggel nagy izgalommal indultunk el a hosszú útra. A hat nap alatt több gyönyörű helyre is ellátogathattunk. Az odavezető út során megpihentünk a Király-hágón, ahonnan káprázatos panoráma nyílik Magyarország Tündérkertjére, Erdélyországra. Később megálltunk Körösfőn, a Sebes-Körös forrásánál található településen, melyről már az 1276-ban keltezett dokumentumok is szólnak. Itt kívül-belül megcsodáltuk a négy fiatornyos, zsindelytetős, tipikus kalotaszegi stílusú református templomot, melyet belül gyönyörű fafaragások és cifra-kalotaszegi varrottasok díszítettek. A hosszú úttól fáradtan érkeztünk meg első napi szállásunkra, Mezőmadarasra, ahol a vacsora után még lelkes vendéglátónk invitálására megnéztük a helyi templomot is, meghallgattuk a település és a templom történetét.
Június 1-jén kora reggel indultunk tovább. A teljes napot a Sóvidéken töltöttük, és a só különleges előfordulási formáival ismerkedünk meg. Ezen a napon felidéztük azokat a földrajzi és kémiai tudnivalókat is, amelyekből az utazást megelőzően a gyerekek kiselőadásokkal készültek az órákra, és itt most „élőben” is megtekinthettek. Szovátán Európa legnagyobb heliotermikus tava, a csodaszép, sós Medve-tó körül tettünk sétát. A tanösvényen lehetőségünk nyílt megnézni a Mogyorós-, Piroska-, illetve Zöld-tavakat is. Innen a Böjte Csaba nevével fémjelzett, Szent Ferenc Alapítvány által fenntartott, és a nehéz sorsú gyerekeknek otthont, családot adó szovátai Szent József Gyermekvédelmi Központba látogattunk. Érdeklődve hallgattuk az otthon bemutatását, az alapítvány működését. A gyerekek kíváncsiságát jelezte a sok okos kérdés. Még egy „család” lakásába is betekinthettünk. Átadtuk adományainkat is, melynek nagyon örültek. A látogatás sokunkat megérintett. (Az értékelő órán elkészített „élmény-toplistán” az egyik csoportnál a 2. legkedveltebb program volt.) Ezután a parajdi sóbányába tartottunk. Nagy élmény volt számunkra a bánya, és a pihenésre illetve a játékra kialakított terek látványa. Innen a fazekasságáról híres Korondra vettük az irányt, ahol elsőként egy hagyományos módon dolgozó sóvágó műhelyt látogattunk meg. Itt megismerhettük a parajdi só felhasználásának módjait, megnézhettük hogyan aprítják-darabolják a sót. Nagy örömünkre az iskolai kőzettár is kapott két kis méretű sótömböt ajándékba. Lehetőségünk volt vásárolni igazi parajdi sóból készült termékeket is. Korondon az egyik fakultatív programunk keretében megismerhettük a világszerte egyedülálló székely népi mesterséget, a taplászatot is. Érdekes volt látni, hogy a taplógombából hogyan is lesz szépséges terítő, sapka vagy épp szemüvegtörlő kendő. Csodálkozva hallgattuk, hogy már Ötzi, a „jégember” is számos módon használta fel a különböző taplógombákat. A hagyományos népi fazekasműhelyben tett látogatásunk alkalmával a gyerekek gyönyörű korondi ajándékokat, emléktárgyakat vásárolhattak. Estére az élményektől és izgalomtól fáradtan értünk a második szállásunkra, a Székelyszentkirályon található Sziklakert Panzióba.
A 3. napon, június 2-án kicsit módosítottunk a programterven, és délelőtt Csíksomlyón megnéztük a Csíksomlyói Sarlós Boldogasszony tiszteletére épített csodálatos Mária-kegyhelyet, mely Erdély legfontosabb zarándokhelye. Itt még egy borvíz forráshoz is kisétáltunk kóstolni. Ezután Erdély legnevezetesebb természeti látnivalójához, a több száz méteres sziklafalak közt kanyargó Békás-szorosba vezetett az utunk. Ez volt az egyik legszebb élmény az egész kirándulás alatt! Izgalmas volt az égbe nyúló, néha fölénk hajló sziklák tövében, a Pokol-torkában sétálni. Majd a szoros bejárata előtti, legendákkal övezett, hegyomlás által keletkezett Gyilkos-tónál tettünk sétát, melynek a keletkezése és a legendája is érdekes volt számunkra. Utunk következő állomása a zetelaki víztározó volt, amely a Nagy-Küküllő felső szakaszának egyetlen mesterséges tava. Felejthetetlen számunkra, ahogy a lemenő nap sugarainál visszatükröződött a part a szinte rezzenéstelen tóban. Végül még a városnézés Székelyudvarhelyen is belefért az időnkbe. A 95%-ban magyarlakta város szép főterét és környékét jártuk be. Láttuk a Vasszékelyt, Orbán Balázs síremlékét, a turulmadaras millenniumi emlékművet és a Nemzeti szoborparkot.
A 4. napon, június 3-án először – a második fakultatív programunkként – Vargyason Sütő István fafaragó és bútorfestő élménydús bemutatóját és kiállítását tekinthettük meg. Érdekes volt látni a családfát is, melyből kiderült, hogy 16 nemzedékre visszamenőleg a Sütők ezen népművészeti ágat gyakorolták, és gyakorolják ma is. Olyannyira, hogy az udvaron az egyik Sütő-gyermekkel is beszélgettünk. Ő a faragásban ügyes, ezt szeretné majd továbbvinni, a kisebb testvére pedig a festésben jeleskedik – tudtuk meg. A többi meg még „kicsinyke”. Innen némi utazás után érkeztünk meg Kisbaconba, ahol ellátogattunk, a nagy mesemondó, Benedek Elek lakóházába, amely napjainkban részben emlékházként, részben a család lakóházaként is működik. Kuriózum volt, hogy a bejáratnál az ükunoka fogadott minket, míg a tárlatvezetést a dédunoka vezette. Kedves pillanat volt a faluban található ülőszoborral való fotózkodás is. Emlékvirágainkat itt helyeztük el. Az íróról még otthon, az iskolában kiselőadást készített egy tanuló, amit az utazás előtti utolsó irodalomórán adott elő. Menet közben tudtuk meg, hogy a Bálványosfürdőn található Büdös-barlang és környéke egészségvédelmi okokból le van zárva, így ezt a túrát nem tudtuk megvalósítani. Az újratervezés során lelkes idegenvezetőnk az Apor lányok feredőjéhez invitált minket, ahol kis területen nyolc különböző ásványvíz-előfordulást találtunk, melyek vize egyenként különböző volt. Világritkaságnak számít, hogy a forrásvizek kénsavat tartalmaznak, ilyen csak néhány helyen fordul elő a Földön, Európában pedig sehol máshol nem találhatunk ilyet. A bugyborékoló kisebb-nagyobb „tócsák” látványa nagyon érdekes volt. Igazán megérte megnézni, megtapasztalni. De azért még ennél is nagyobb élményt jelentett, amikor a busszal odafelé, és visszafelé is utazva medvével találkoztunk, „aki” az út szélén hasalt, majd felállva szó szerint „koldulni” jött a buszhoz. Valamennyien óriási izgalommal fotóztuk, filmeztük az állatot. Szegény csalódott lehetett, mert tőlünk nem kapott semmilyen eledelt. Délután a harmadik fakultatív programunkként meglátogattuk a Csíkkozmás község közelében található Mohos-tőzeglápot és a Szent Anna-tavat az erdélyi Csomád-hegység kialudt vulkáni ikerkráterében. Meghallgattuk, hogy hogyan alakult ki a két krátertó, és megismerkedtünk a tőzegláp különleges és ritka növényvilágával. Nagyon tetszett mindannyiunknak az élmény, hogy tulajdonképpen egy tó tetején járunk. A tanult földrajzi érdekességek itt kézzel foghatóvá váltak a gyerekek számára. Meghallgattunk a Szent Anna-tó kialakulásához fűződő többféle legendát is. Sajnos lent a tónál nem volt elég időnk maradéktalanul élvezni a gyönyörű tájat. A 3 órás időtartam kevésnek bizonyult. Nagyon szép napot zártunk ezzel a kirándulással.
Június 4-én, a nemzeti összetartozás napján, kicsit szemerkélő esőben helyeztük el az emlékezés virágait Tamási Áron sírján Farkaslakán, ahol egy tanulónk kiselőadását is meghallgattuk az íróról. A közeli Trianon-emlékműnél is nemzetiszínű szalaggal átkötött virágcsokorral emlékeztünk meg. Innen Szejkefürdőre utaztunk, ahol Orbán Balázs sírjához és emlékművéhez látogattunk, melyhez székelykapuk sora alatt gyalogoltunk fel a hegyoldalba. Itt egy tanulónk ismertette Orbán Balázs kalandos életútját, melynek során bejárta Székelyföldet, de külföldi utazásokat is tett. A virágcsokor elhelyezése után felsétáltunk az Orbán Balázs Emlékközpontba, ahol érdekes interaktív kiállítást tekinthettünk meg az életéről. Innen az egyre jobban szakadó esőben mentünk át a Mini Erdély Parkba, ahol néhányan egy féltető alatt várták az eső elcsendesedését, de a bátor kíváncsiak sem áztak sokáig, mert alig negyed órán belül teljesen elállt az eső. Ebben a csodás parkban szó szerint bejárhattuk Erdélyt. Az Erdély térképét megformázó területen a valós pontokon láthattuk a legfőbb nevezetességek élethű reprodukcióit. Örömmel fedeztük fel az irodalomórai olvasmányaink épületeit: a nagyenyedi kollégiumot, Déva várát, a csucsai Boncza-kastélyt, a gyalui várkastélyt stb., és kicsiben újra megcsodáltuk az utazásunk során látott épületeket is, köztük a csíksomlyói kegytemplomot és Székelyudvarhely nevezetességeit is. Éhünket a szentegyházi kürtőskalács enyhítette, melyet egy borvízforrás közelében fogyasztottunk el, így rögtön ihattunk is rá egy jót. A nap hátralévő részét a Gordon-tetőn töltöttük. A hegyre házigazdáink traktor vontatta „szerelvénnyel” vittek minket egészen a Jézus Szíve kilátóig. A szobor fejrészébe csigalépcső vezetett. Sajnos nagyon sokan voltak aznap, így a csoportunkból alig néhány szerencsés jutott csak egészen fel. Többen a 3-4. fordulónál való hosszas várakozást elunva visszafordultak, és lentről csodálták tovább a gyönyörű panorámát. Szerencsére ekkor már ragyogó napsütés volt. Visszafelé indulva a traktorunkban néhány száz méter után sajnos valami elromlott, így a szabadtéri vacsora-piknikünk helyszínéig egy rövid kis kellemes sétát tettünk, de ezt senki nem bánta ebben a csodás környezetben. Házigazdáink egy erdőszéli gyönyörű tisztáson található fedett „üldögélőben” miccsel, sült kolbásszal és különböző házi finomságokkal (mangalica kolbász, szalonna, juhtúró, zöldhagyma stb.) vártak ránk. A gyerekek jóízűen falatoztak a kínálatból, mindenki talált kedvére valót. Vacsoránk alatt a traktort is megjavították, így szerencsésen lejutottunk a hegyről. A napot megkoronázta az este, amikor is a szállásunk udvarán a Boróka néptáncegyüttes két táncospárjának jóvoltából erdélyi táncokat tanulhattunk. Még a magukat „botlábúnak” tartók is remekül érezték magukat, mindannyian örömmel roptuk a táncot. Kipirulva, mosolygósan vettünk búcsút a fiataloktól, akik nagy tapsot kaptak a végén a gyerekektől.
Az utazás utolsó programjaként a hazafelé úton, június 5-én a Tordai-hasadéknál álltunk meg. A Tordai-hasadéknál felidéztük a keletkezésének legendáit, amiről az év elején tanultunk irodalomból, és a valóságot, amiről pedig földrajz órán hallhattak a gyerekek. Ámulattal tekintettünk a monumentális sziklafalakra és a köztük tátongó hasadékra. A nap további részében csak utaztunk, és már csak a buszból figyeltük a látnivalókat.
Este fáradtan, de nagyon boldog gyerekekkel értünk haza a sok nagyszerű és gyönyörű élménnyel teli, feledhetetlen osztálykirándulásról.
